Chapter 3.

Chapter 3. - Selfcontrol

[zene1]

- Miss Cruel? Maga az? - mért végig egy ráncos, szemüveges nő arrogánsan. Bólintottam. - Fáradjon be, kérem. És gombolja be a... blúzát - mondta, miközben végignézett fűzőmön, mely felett egy laza inget viseltem.
- Hol lát maga itt blúzt? - kacsintottam, és besétáltam. Az a söpredék Eric egyből igazgató nénihez szaladt, miután kisétáltam a WC-ből, és természetesen nagy hűhó lett belőle. Már majdnem gyilkossági kísérlettel akartak vádolni. Az igazgatónő arca ismét komor és gondterhelt volt.
- Üljön le - mondta, rám sem nézve. Ez az arrogancia már nagyon nem tetszett. Negyedszer voltam itt a héten, és még csak csütörtök volt, pontosan egy hét telt el az incidens óta. Mind a négyszer ugyanilyen gusztustalanul viselkedtek velem. Nem foglaltam helyet, inkább megálltam az ajtóban. Felvont szemöldökkel nézett fel a negyvenes nő.
- Cassandra, kérem, ne feszegesse a határokat.
- Meg ne haragudjon, de azért, mert egy lány kiállt önmagáért, nem érdemel ilyen bánásmódot - jelentettem ki. Felállt az asztaltól. Fekete selyem nadrágja össze volt gyűrődve, zöld blézere kopott volt - az egész nő tökéletesen lehangoló volt.
- Szép, ha lányként meg tudja magát védeni valaki, de életveszélybe sodorni ezért egy fiatalt bűncselekménynek minősül. Egy oktatási intézményben ez megengedhetetlen.
- És az vajon hol van rendben, hogy az a fiatal, akit életveszélybe sodortam, előző éjjel megpróbált megerőszakolni?! Azt kívánom, bár rendőrt hívtam volna! Gondolom senki nem hallotta még az én verziómat!
- Figyeljen rám! Eric Newman szülei az egyik legbefolyásosabb család a városban. Maga jönne ki rosszul az ügyből ,Ericet másodpercek alatt felmentenék.
- Akkor viszont, én miért vagyok itt? - léptem közel a nőhöz, próbáltam rájönni, miért nem vagyok rács mögött. - Ha az igazságszolgáltatás úgysem elfogulatlan, mi értelme van engem ideráncigálni? Ha ez a törjük-be-a-rossz-lányt-taktika, nem fog működni - kacsintottam.
- Cassie, az egyetlen oka annak, hogy nem csaptalak ki és vittelek az őrsre, amint tudomást szereztem a történtekről, az Shane Atkins személye! - kiabálta. Meglepődtem.
- He?
- Shane személyesen jött ide, és vállalt érted felelősséget. Ez az egyetlen érv, mely melletted szól. És elhiheted nekem, hogy egy Atkins védelme annyit ér, mintha egy angyal lebegne folyton fölötted, aki őriz. Tehát becsüld meg magad, Cassie, mert ez hatalmas ajándék - jelentette ki. Furcsa hangulatban hagytam el az irodát.

***
[zene2]
- Te háborodott ribanc! - kiabált utánam Jesse a folyosón. Istenemre mondom, szerencséje volt, hogy Shane keze szorosan körém fonódott, így nem fordulhattam meg. Feldühített, hogy mindenki lenézett, hisz azt hitték, tényleg lefeküdtem Erickel. Shane kivezetett az épületből, és komolyan nézett rám.
- Figyelj, Cassie. Megígértem az igazgatónőnek, hogy rendesen fogsz viselkedni. Ezért kötelességed így tenni. Ha nem bírsz magaddal, engem is kicsapnak, azt pedig sem én, sem pedig te nem szeretnéd! - közölte teljesen nyugodtan. Bólintottam.
- Ez azt jelenti, hogy nem szólhatok vissza ezeknek a férgeknek?
- Pontosan ezt jelenti.
Egész nap idegbeteg voltam. Minden másodpercben hallottam a susmogást a hátam mögött. Tudtam, hogy Shane folyton figyel, és volt pár srác, akik meg sem szólaltak a közelemben, csak néztek. Tisztában voltam vele, hogy Shane kérte meg őket, hogy vigyázzanak rám. Sajnos, azt nem mondta nekik, hogy a kellemetlenkedőket elzavarják, tehát hallgathattam undorító megjegyzéseiket, miközben forrongtam magamban. Milliárdszor elképzeltem, ahogy újra Eric mögé lépek a mosdóban, de ezúttal el is metszeném a torkát, nem csak ijesztgetném. Láttam magam előtt rémült arcát, meseszép kék szemeit, ahogy elszáll belőlük az élet szikrája, és a semmibe merednek. A kép olyannyira csábító volt, hogy alig álltam meg, hogy meg ne tegyem. A másik ilyen Halley volt, a kis szöszke. Őt szívem szerint meztelenre vetkőztettem volna, lemostam volna róla minden sminket és egyéb hülyeséget, és kidobtam volna az utcára, hadd lássa mindenki a kis hercegnőt kegyvesztetten. De sajnos ezek csak vágyálmok maradhattak. Shane kikísért az utcára az utolsó órám után, mivel Randy megtiltotta, hogy kocsmázzak.
- Nem tudlak ma hazakísérni, apámmal találkozok. Elleszel? - kérdezte kedvesen.
- Persze... este átjössz?
- Ha tudok - mosolygott, aztán megölelt. Puszit nyomott a homlokomra és elsétált. Unottan baktattam hazafelé. Azon gondolkodtam, mivel tehetném mókásabbá ezt a napot. És már tudtam is.

***

A dübörgő zene elnyomta öklendezésem hangját. A drogok és az alkohol ködén át alig láttam, ahogy valaki kifejeli a nappali ablakát. Igen, fantasztikus ötletem az volt, hogy bulit csapok otthon, mivel Randy és Cady sem voltak odahaza. Jól is indult, körbement pár joint, egy üveg pezsgő, de aztán túl sokan lettünk, én pedig túlzottan elszálltam. Haloványan érzékeltem, hogy sokkal későbbre jár már, mint kellene, de csak a gyomrom feltörő tartalmával tudtam foglalkozni. A dubstep átjárta mindenki testét, rengeteg vonagló fiatal tartózkodott a házban és a hátsó udvaron, velem együtt. Kétségbeesetten próbáltam hányni, erőlködésemet azonban senki nem hallotta. Mindenki el volt szállva, közük nem volt az univerzumhoz. Rengeteg féle és hatalmas mennyiségű kábítószert pusztítottunk el, és számlálhatatlan üveg olcsó whiskyt szlopáltunk be. Azon sem lepődtem volna meg, ha egyszer csak E.T. - t láttam volna integetni a kapuban. Sőt, örültem volna neki.
Végre gyomrom engedett akaratomnak, és kiadta magából a felesleget. És épp ebben a másodpercben kocogtatták meg a vállam. Dolgom végeztével felnéztem, és Randy őrülten dühös arcát pillantottam meg.
- Te teljesen hülye vagy??? - ordította. Elmosolyodtam, és a falnak dőltem.
- Ne...már. C...csakkkk bul... bulizunk. Sz...állj b...eeeee ttte iss - morogtam fogaim közt. Hatalmas pofon csattant az arcomon.
- Te beteg állat! Na várj csak! - üvöltött, és ölben bevitt a nappaliba. Letett a kanapéra, ahonnét ha akartam volna sem sikerült volna felkelnem. Haloványan érzékeltem, ahogy kidobálja "vendégeimet". Túl gyorsan ment neki. Rövidesen már a konyhában álltam, és hallgattam a szentbeszédet.
ünk??? - kiabált.
- Randy, kussolj már, az ég szerelmére... szétrobban a fejem - motyogtam.
- Na én ezt nem viselem el! Takarodj! Tűnj el! Esküszöm, kidoblak, ha nem fejezed be!
- Oké.
- Itt vagy még? Tűnés! - aztán karon fogott és kipaterolt a házból.

Szakadt harisnyában, kis fehér miniruhában, szétfolyt sminkkel, némi pénzzel és egy telefonnal a melltartómban, cigivel a harisnyatartómban belevesztem az éjszakába.