Chapter 2. - Popular
- Cassie! Cassie, várj meg! - hallottam a hátam mögött egy remegő lányhangot. Megfordultam, és az iskola riporterlányával találtam szemben magam. Fekete haját copfba fogta, szeplős kis arca tiszta vörös volt, ahogy barna bociszemeivel rám nézett. Kérdőn felhúztam szemöldököm, várva mondandóját.
- Jajj, végre! Tudod, mindenki nagyon kíváncsi rád, ezért arra gondoltam... Talán csinálhatnánk egy interjút... Tudod, milyen volt intézetben élni, milyen egy pörgős nagy város után hirtelen egy ilyen porfészekben találni magad... Hasonlók... Szóval... Benne lennél? - nyögte ki. Hál' Istennek, megláttam Shanet közeledni felém, átvágva magát a tömegen, elfordultam a lánytól, és barátomra mosolyogtam.
- Gyerünk Atkins, megmelegszik a söröm! - utaltam késésünkre a kocsmából. Ahogy mellém ért, átkarolt, aztán a lányra nézett.
- Bocsi, Allison, most nem ér rá - kacsintott, aztán én is hátára tettem a kezem és keresztül verekedtük magunkat a rengeteg diákon. Hamar hírnevet szereztem magamnak, és bár még csak csütörtök volt, én meg hétfőn kezdtem, máris hatalmas népszerűségnek örvendtem. Azonban nagyon dühítette a diákokat, hogy csak Shane Atkinsszel, a jóképű, szöszke kosarassal álltam szóba, különösen Ericet és az élsportolót, akit első nap lealáztam - idő közben megtudtam, hogy Lexnek hívják. Próbáltak már maguk közé édesgetni a drogosok, a kicsapásra hajtók, a pom-pom lányok, miután látták tesin a spárgámat és a fürgeségemet, a gótok, az öltözködésem miatt és a kemény rockerek is, de én megmaradtam Shane mellett. Valamiért bíztam a srácban, ő pedig vigyázott rám és elzavarta az alkalmatlankodókat. Sokat lógtunk együtt suli után, éjszaka ki szokott szöktetni az ablakomon, hogy elszívjunk egy joint-ot meg sétáljunk, és ez teljesen normálisnak és nyugodtnak tűnt nekem.
Most épp a kocsma felé tartottunk, a kettő közül a kisebb irányába, a Rainy Days-be. Kicsi, sötét, dohos pub volt, de szerettem, mert itt el tudtam rejtőzni. A csapos lány az első nap megkedvelt, és pontban fél négykor már az asztalunkon várt egy-egy korsó sör, két doboz cigi és két Jack. A sarokban lévő asztalhoz nem ülhetett senki rajtunk kívül, és ez nekünk így volt tökéletes. Besétáltunk, Carmen, a csapos pedig egyből kiugrott a pult mögül.
- Hello, gyerekek! Cassie, hű, nagyon tetszik a harisnyád! - mutatott combfixemre, mely szét volt szaggatva, de valaha fekete volt, gyönyörű rózsa-mintákkal. Megpördültem, így sötétszürke, rakott skót szoknyám a derekam vonaláig emelkedett, kivillantva vörös csipke francia bugyimat.
- És a bugyim? - kacsintottam rá. Carmen szeme Shane-en volt, aki mohó pillantással szemlélte attrakciómat.
- Szuper, de jobb lenne feketében - vigyorgott, aztán megrázta derékig érő, éj fekete haját, és visszament a pult mögé. - A szokásos már az asztalotokon van!
Bólintottunk, aztán odasétáltunk a sarokba, és ledobtuk magunkat a bőrkanapéra, mely körbefutott az asztal körül. Békésen iszogattunk, de aztán bejöttek a drogosok - Eric és a sleppje. Felsóhajtottam.
- Lépjünk? - kérdezte Shane, de megráztam a fejem.
- Mik vagyunk mi, hogy eltűnjünk, ha megjelennek? Talán most végre valami értelmes közlendője lesz a srácnak - kacsintottam. Eric felugrott a pultra, és elkiáltotta magát.
- Cassie Cruel! Itt vagy? - kérdezte. Elmosolyodtam.
- Shane, maradj itt, jó? - mondtam, aztán felkeltem. Ez a sarok volt a legsötétebb, szóval Eric nem látta, hogy közeledem, csak akkor pillantott meg, mikor kiléptem a félhomályból kb. két méterre tőle. Megálltam tisztes távolban, és kérdőn néztem rá.
- Kitaláltam a neved - kacsintott, mire én csak forgattam a szemem. Micsoda zseni!
- És?
- És azért jöttem, hogy elhívjalak valahova - mászott le a pultról, és odasétált hozzám. Parányi voltam mellette, de mégis úgy éreztem, én irányítom a beszélgetés menetét. - Nem randira, nem vagyok hülye, esélyem sincs nálad, mint ahogy egyetlen élő embernek sincs. De hatalmas buli lesz ma éjjel a város alatt, és úgy gondoltam, neked tetszene, és benne lennél egy jó kis szétesésben - nézett rám reménykedve. Az ötlet nagyon tetszett, így bólintottam.
- Randy nem enged ki a házból, tehát tízre gyere az ablakom alá. A leghátsó ablak az, nyitva lesz és lóbálni fogom a lábamat - kacsintottam, aztán megfordultam és indultam volna, de még utánam szólt.
- Dögös legyél, Cassie!
- Még egy mondat, és nem megyek sehova - jelentettem ki, aztán visszaültem Shane mellé.
- Komolyan elmész? - kérdezte.
- Komolyan.
- Egyedül?
- Igen, Shane. Nem jössz velem. De te leszel a fedősztorim - mondtam, és lehúztam a söröm.
***
Kikapcsoltam a hajsütővasat, és a szobámba sétáltam. Elkezdtem feltenni rengeteg fekete és ezüst karkötőmet, és mindezt olyan csendben csináltam, hogy Cady észre sem vette, hogy nem mentem el Shane-hez filmet nézni. Randy melózott, tehát szerencsém volt. Belenéztem a tükrömbe. Épphogy fenekem alá érő, oldalt végighasított, fehér trikót viseltem, alatta fekete csipke melltartót és tangát, meg neccharisnyát. Fekete magas sarkú bokacsizmát húztam, aztán kicsit összeráztam hajamat, ami most a szokottnál is kócosabb volt, helyenként kis loknikkal. A szemeim füstös feketére voltak festve, ajkaimon szinte fehér rúzst viseltem. A melltartómban volt a cigim, a pénzem és a telefonom. Belebújtam bőrdzsekimbe, és készen álltam. Pontosan tíz órakor Eric az ablakom alatt volt. Leemelt engem a párkányról, aztán a kezembe nyomta a betekert jointot.
- Indulhatunk?
- Persze. De ezt nem az utcán kéne szívni. Én is majdnem rábasztam... - mondtam, de ő csak rázta a fejét.
- Nem megyünk keresztül a városon. Az erdőben megyünk - kacsintott, aztán maga után húzott. Kb három méter az ingoványos talajon magas sarkúban elég volt, hogy Eric hátára kapaszkodjak. Hamarosan egy raktárépület hátsó bejáratánál voltunk.
- Gyere utánam - tett le, aztán bement az ajtón. Korom sötét volt odabent, de követtem lépteinek hangját. Rövidesen megállt, és átkarolt.
- Most ugrunk. Kapaszkodj - és már zuhantunk is valahova. Valószínűleg a föld alá. Hamar földet értünk, és elindultunk lefelé egy lépcsőn. Még mindig vaksötétben voltunk, de már hozzászokott a szemem, és érzékeltem, hogy egyre mélyebbre jutunk. Aztán Eric megtorpant.
- Kik vagytok? - hallottam meg egy mély, érdes hangot a sötétben.
- Bocs, haver, csak tényleg rohadt sötét van...
- Jól van na, csak állj már félre - mondta Eric, aztán beléptünk egy nagy, és úgy tűnik, hangszigetelt ajtón.
Dübörgő dubstep, villódzó fények, önfeledt sikoltozás fogadott. Becsukódott mögöttem az ajtó, és elismerően néztem körbe.
- Ezt te csináltad? - kérdeztem Ericet, aki elégedett vigyorral bólintott.
- Az én ötletem volt az egész, én is csináltam meg - aztán kézen fogott - Gyere, ott, hátul van a mi részlegünk - húzott keresztül a tömegen. Sok iskolából ismerős arc tombolt itt, meg is lepődtem, főleg, mikor a kis Allisont, a riportert pillantottam meg vadul smárolni Eric sleppjének egy tagjával. Végül felmentünk pár lépcsőfokon, és egy páholy-szerűségbe jutottunk. Beláttam az egész helyet, és a lépcső alján álló termetes figura senkit nem engedett fel. A hosszú, körbefutó bőr kanapén már helyet foglalt Halley-ék bagázsa, az élsportolók közül páran, és néhány rocker lány. Eric bandájából csak két fazon ült itt, a legvadabbak, Jesse és Mark. Leültem melléjük, Eric csatlakozott. Jesse egyből megcsinálta elém az asztalra az utcát, és a kezembe nyomott egy kis rövidke csövet. Szó nélkül felszívtam a fehér port, aztán elfogadtam a hatalmas joint-ot is, amit a kezembe adtak. Minél több rush-t szívtam fel és minél több tabit nyeltem le whisky-vel, annál jobban akartam táncolni. Végül felpattantam, és lerohantam a tánctérre, ahová Eric követett. Önfeledten tomboltam, hálás voltam Ericnek a rengeteg ingyen drogért, amivel elhalmozott, s mivel tudatom nem volt a tisztához még halovány közelségben sem, nem fogtam fel, hogy bizony ez nem volt egészen ingyen... A következő emlékem az, hogy Erickel smárolok a bőrkanapén.
- Lépjünk le! Jesse, Mark, Dora és Katie is jönnek - morogta a fülembe, én pedig bólintottam. Feladta rám a kabátomat, és kimentünk ugyanazon az úton, amin bejöttünk. Nem tűnt fel, hogy nincs velünk senki.
***
Az erdő közepén rohangáltam, sírkövek között. Eric az egyik betonkockán feküdt, nevetett rajtam, s én is ezt tettem. Kábultan ültem le mellé, csupasz talpaim sebesek voltak, de nem zavart. Nem tudtam, mikor került le rólam a cipőm, de ekkor felkaptam őket a földről, és szétdobáltam a temetőben. Nem tudtam, hogy kerültem ide, és milyen indíttatásból vagyok én itt Erickel. Erickel, aki épp ekkor húzott magához és csókolt meg. Vadul smároltunk, a pólója szélét húzogattam, amit ő félreértelmezett. Elkezdte felfelé húzni a pólómat, de mikor le akarta venni rólam, ellöktem.
- Csak nem gondolod, hogy megdughatsz? Te? Engem? - belenevettem az arcába, és engedtem testemnek hogy ellazuljon, így hirtelen zuhantam a földre, de nem fájt. Bámultam a csillagokat, de hirtelen Eric alakja fölém tornyosodott. Elkezdte szaggatni a harisnyámat, én pedig üvölteni kezdtem. Hirtelen valaki leütötte Ericet.
- Vedd le róla a kezedet, söpredék! - hallottam meg Shane haragos hangját. Eric elrohant. Nyilván megijedt a rendőrfőnök fiától. Shane felsegített, majd mikor látta, hogy nem vagyok képes sétálni, ölbe vett. Hálásan bújtam hozzá.
- Nem érdekel, hogy kerültél ide, de örülök, hogy itt vagy - suttogtam. Nem mondott semmit, és inkább lehunytam a szemem.
Arra ébredtem, hogy levetkőztet.
- Mi a...
- Nyugi - mondta csendesen. Körülnéztem, és rájöttem, hogy egy fürdőszobában vagyok. - A fehérneműd rajtad marad. Csak meg kell fürödnöd, és a ruháidat is ki kell öblíteni - magyarázta, aztán beállított a zuhany alá. Élveztem, ahogy folyt rám a hűs víz, lemostam a sminkemet, és szép lassan kitisztult a tudatom. Behozott nekem egy alsógatyát és egy fekete pólót.
- Vedd fel - mondta. Kiment, én pedig levettem vizes alsóneműmet, és belebújtam a ruhákba. Sokkal jobban éreztem magam. Láttam, hogy a pólóm, amiben érkeztem, a radiátoron lóg, és, hogy a cipőm is megvan. Amikor kiléptem a fürdőből, egyből Shane szobájában találtam magam. A nagy franciaágyon ült, és épp telefonált.
- Hello Randy, itt Shane. Igen, Cassie természetesen itt van. Néztük Az árvát, és nem tudom hogy, de ő elaludt rajta. Nem tudom felébreszteni. Ugye nem gáz, ha ma éjjel itt marad? - egy darabig csendben volt, majd újra megszólalt. - Oké. Reggel hazaviszem, és még suli előtt át is tud majd öltözni - mondta, és letette a telefont. Felkelt, felhajtotta a gyönyörű, mélykék selyemtakarót, és rám pillantott. - Bújj be - kért, én pedig szót fogadtam. Befeküdt mellém, átkarolt, és én seperc alatt álomba zuhantam.
***
Békésen sétáltam be az iskola kapuján, Shane-el az oldalamon. Ám amint beértünk az udvarra, hangos susmorgás vette kezdetét.
- Ez az a csaj, az intézetes...!
- Eric mondta, hogy....
- Egy temető közepén fektették meg!
- Állítólag Eric papájának a sírján...
Dühös lettem. Gondoltam, hogy Eric visszavág majd, de azt nem, hogy olyan hülye lesz, hogy lehazudja a csillagokat az égről.
- Elintézzem? - nézett rám Shane kérdőn. De már el is kezdett körvonalazódni valami a fejemben.
- Majd én elintézem - morogtam, és bementem.
Az első két órám tervezgetéssel telt. Harmadik óra után tudtam, hogy hova viszi Ericet az alsó fele. Beosontam a fiú WC-be, és elbújtam az ajtó mögött. Eric belépett, elvégezte a dolgát, aztán a tükörhöz és a mosdóhoz fordult, és elkezdte igazgatni a séróját, mosatlan kézzel. Végigfutott rajtam az undor érzése, aztán erőt vettem magamon, kinyitottam bicskámat, és a háta mögé léptem. Még mindig nem vett észre. Torkához nyomtam a kést, és lábujjhegyre álltam, hogy lássa a szemeimet és a mosolyomat.
- Cassie! Te teljesen...
- Kuss - nyomtam rá jobban a kést a bőrére, amelyből szivárogni kezdett a vér. - Egy húzás és halott vagy. Na, most hogy rám figyelsz, közölném veled, hogy nem szeretem, ha hazudoznak rólam, főleg, ha egy olyan kis senki teszi, mint te. Legszívesebben elmetszeném a torkodat, de annyit kapnék érted, mint egy rendes emberért, tehát nem teszem. Viszont nagyon vésd a csöpp eszedbe, hogy soha többé nem veheted a szádra a nevemet! Világos voltam?
- Igen...
Elvettem a kést a torkától, és elégedett mosollyal hagytam el a helyiséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése