Chapter 1.

Chapter 1. - My name is Cassie Cruel...

[zene]

   - Cruel, gyere ki! - hallottam az érdes hangot a szobám -  vagy inkább cellám - ajtaja elől. Elolvastam még egyszer a kis papírfecnit, amit kaptam. Rajta volt, hogy pontosan mit kell mondanom az ítészek előtt, hogy elhúzhassak. Megigazítottam a harisnyatartóm, kicsit lejjebb húztam a szoknyámat, beletúrtam a hajamba és kimasíroztam a kopott falak közül. A folyosó jeges volt és szürke, börtön, vagy sokkal inkább diliház hangulatát keltette. Viaskodó fiatal lányok tépték egymást az egyik társalgóban, akiket épp egy nevelő próbált szétszedni. Ahogy megláttak engem, lehiggadtak. Féltek tőlem, mert nem épp bolti lopásért kerültem ide. A pártfogóm morcosan méregetett, mikor megálltunk az igazgatói helyiség ajtaja előtt.
- Felöltözhettél volna illedelmesebben is - morogta. Sóhajtottam.
- Dereck, nem mindegy, hogy nézek ki? A szövegem meggyőző - mosolyogtam. Vállat vont.
- Csak tűnj már el a tíz kilométeres körzetemből - mondta, mire elvigyorodtam. Nyugodtan sétáltam be a sötét kis rókalyukba, ahol egy asztal mögött ült az igazgató, az engem felvevő nevelő és az én szektorom, a C szektor felelős tisztje. Két őr állt a sarokban, igazából funkciótól mentesen. A bátyám, Randy az igazgatóval szemközti oldalon, az egyik széken ült a három közül, mellette kicsi, szőke barátnője, Cady. Köszöntem nekik, aztán leültem az intézmény vezetőjével szembe.
- Jó napot, kisasszony - mondta színtelen hangon, s ez a továbbiakban sem lett érdeklődőbb egy jó darabig. - Rutin kérdések jönnek. Maga Cassandra Lilith Cruel?
- Igen.
- Fél éve lakója a Harris Tinédzser Nevelőintézetnek?
- Igen.
- 1995. június 6-án született?
- Igen.
- Tisztában van elkövetett bűncselekményeinek súlyával és különös kegyetlenségével?
- Igen.
- Megbánta? - nézett rám felvont szemöldökkel, vadul vizslatva reakciómat. Szemrebbenés nélkül hazudtam.
- Igen.
- Rendben. Indokolja meg, miért kellene önt visszaengednünk a társadalomba - lapozgatta a kis paksamétát maga előtt, melynek elején az én nevem állt. Nagy levegőt vettem, és elkezdtem rövid, betanult szövegemet.
- Rengeteg változáson mentem át az elmúlt fél évben. Megtanultam, hogy tetteimért felelősséggel tartozom. Megtanultam értékelni az emberi életet és társaim testi épségére mindig figyeltem. Nem követtem el szabályszegést, jó magaviselettel éltem a napjaimat. Kifogástalanná vált a modorom. Tudom, hogy a bátyámmal, Randellel tudnék új életet kezdeni távol innen, a dübörgő nagyvárostól. Hiszem, hogy lehetek még értékes tagja a társadalomnak, és a fiatalon elkövetett bűnöket magam mögött hagyva, ha azokért vezekeltem, élhetem tovább a normális életemet - daráltam el, tökéletes előadásmóddal. Bólintott, és rám nézett.
- Be kell valljam, Miss Cruel, valóban gyökeresen megváltozott a viselkedése. Ez némi büszkeséggel tölt el. És azt is meg kell vallanom, hogy boldog vagyok, hogy távozni készül. A nevelőtisztek kellemetlenül érzik magukat a társaságában, s folyton-folyvást panaszkodnak, pedig tudom jól, hogy ön teljesen átlagosan viselkedett büntetésének végéig. Gratulálok visszanyert szabadságához, használja azt megfelelően, és többé rosszat ne halljak magáról! - mondta, aztán lepecsételte az aktámat, és egy köteg papírt nyújtott át. - Ezek aktájának másolatai. Ez pedig a távozási nyilatkozata - dugott az orrom alá egy iratot. - Írja alá, majd ön is, Mr Cruel, és távozhatnak.
- Köszönöm - mondtam, aztán aláírtam és Randy is megtette ugyanezt. Az igazgató bólintott.
- Remélem, többé nem találkozunk! Legyen boldog élete, Cassandra - mondta aprócska mosollyal, majd kezet fogott velem.
- Önnek is hasonló szépeket, Mr Harris - mosolyogtam, aztán kimasíroztam a szobából. Kint várt a nevelőtisztem.
- Eltűnsz?
- El, Dereck - vigyorogtam, mire felsóhajtott.
- Végre. Gyere, hozd a cuccod és nyomás! - mondta, és boldog mosollyal az arcán jött velem a szobámig.

***

   - Tetszik? - kérdezte Randy mögöttem.
- Minden jobb, mint az a kis szürke valami - kacsintottam, és ledobtam utazótáskámat újdonsült szobám padlójára. Megvártam, míg kiment, aztán elkezdtem bepakolni a ruháimat a szekrénybe, mely a parányi helyiség egyik teljes oldalát elfoglalta. A másikon csak egy ágy volt, fölötte egy polccal, és az ajtó mellett egy egész alakos tükör volt. Maga a szoba egyszerű fehér volt, sötét laminált padlóval és egyetlen, széles ablakkal, melyen azonnal leengedtem a redőnyt, kizárva a napfényt. Lámpát sem kapcsoltam, így láthatatlanok voltak a könnyeim, melyek patakzottak, amiért el kellett hagynom New Yorkot. Szerettem ott élni. A suliban a drogosok bandavezére voltam, azon kívül a kedvenc kocsmám hercegnője, a kedvenc földalatti diszkóm királylánya. Mindenki ismert, és szeretett, tizennégy éves korom óta. És most itt vagyok. Persze, boldog is voltam. Az "incidens" előtt azzal a tudattal éltem, hogy nincs egy olyan mozdulatom sem, melyet nem követnének nyomon a pozíciómra pályázó új lányok. Downtown a tökéletes hely az újrakezdéshez. Senki nem ismert. Persze, ez nem maradt így sokáig...
Hamar végeztem rengeteg megbotránkoztató ruhám kipakolásával, jöttek a személyes holmik. A polcomra tettem a True Blood-könyveimet, mind megvolt. Őszintén hittem a vámpírok létezésében, faltam minden könyvet, aminek köze volt hozzá. Azt is hittem, hogy ha valakivel valaha ismeretséget köt egy vámpír a halandók közül, az én leszek. Aztán kitettem egy uncsi családi képet, majd egy sokkal vidámabbat, Randy-vel és Cady-vel. Aztán a portfóliómból készült montázst is, amihez anyámék ragaszkodtak, de én sosem akartam modellkedni. Végül kiraktam hatalmas ékszeres dobozomat és a szintén nem épp kicsiny neszesszeremet. Az utazótáskámat és a bőröndömet, melyet Randy cipelt be, az ágyam alá tettem, aztán fekete, bőr táskámban leellenőriztem a cuccaim - pénztárca, cigi, telefon és némi drog, meg egy pici neszesszer. Kihámoztam magam szűk szoknyámból, felkaptam egy bőr miniszoknyát meg egy bő, fehér haspólót, ujjaimmal átfésültem a hajamat, tettem fel egy kis színtelen rúzst, aztán felkaptam táskámat és a konyhába mentem, ahol Cady épp főzőcskézett.
- Hé, kimegyek kicsit sétálni, felfedezni a környéket! Oké? - kérdeztem a kedves kis teremtéstől.
- Persze, csak tíz körül gyere, hogy Randy ne legyen ideges - mondta mosolyogva, aztán felvettem bőrkabátom és kiléptem a szabadba. Már sötétedett, de kellemes idő volt. Egész addig járkáltam a kihalt utcákon, míg teljesen sötét nem lett, aztán lekuporodtam egy kerítés tövében, és tekertem magamnak egy marijuanás cigit. Boldogan gyújtottam meg és szívtam bele az áhított cigarettába. Tizenhárom éves korom óta füveztem. Az, hogy az elmúlt fél évben csak heti egyszer, az egy órás eltávokon tudtam hozzájutni, megőrjített. Most végre szabadon szívhattam. Ám mikor megláttam a kék villogókat az utca sarkán, elszontyolodtam. Hát itt még egy jót tépni sem lehet?
- Kisasszony, mit csinál? - tekerte le az ablakot a járőr.
- Cigarettázom - mondtam rezzenéstelen arccal, hiába volt teljesen nyilvánvaló, hogy joint van a kezemben.
- Az egy megtekert cigaretta. Mi van benne?
- Egyszerű dohány - hazudtam. - Sokkal olcsóbb így tekerni, mint megvenni a boltban a kész cigit.
- Kisasszony, ne nézzen madárnak. Ahogy öltözetét elnézem, jól el van eresztve, nem hiszem, hogy a cigarettán spórolna! Kérem az iratait - jelentette ki. Átadtam neki a személyimet, miközben végig szívtam a cigimet.
- Cassandra Lilith Cruel. Nincs véletlenül köze Randyhez, a tűzoltóparancsnokhoz? - vonta fel szemöldökét a járőr.
- De, a húga vagyok.
- Hé, Norm, miért zaklatod ezt a kislányt? - hallottam meg a hátam mögül egy mély, kedves hangot.
- Á, Shane! Szia! Hát, úgy néz ki, mintha marijuanás cigit szívna, nem? - fogott kezet a rendőr a fiúval, aki olyan méz szőke volt, amilyet még sosem láttam, és egész helyes is, nagy, kék szemekkel.
- Dehogy, ez tekert cigi! A suliban is sokan szívnak ilyet! Add csak ide... - vette ki a kezemből és beleszippantott. Nem mutattam, de belül nagyon is aggódtam, hogy mit fog mondani. Elvigyorodott. - Megmondtam, ez sima cigi, bár nem túl jól van megtekerve - kacsintott rám, mire elöntött a düh.
- Ne kriti...
- Shh - mondta halkan, miközben rám sandított. Kussoltam. A járőr a személyimet nézegette.
- Hát... akkor mehet, Cassandra. De értesítem a bátyját, hogy ne hagyja magát egyedül kószálni sötétben! - mondta, aztán Shane-re nézett. - Üdvözlöm apádat!
- Átadom - mondta a fiú, aztán a járőr elhajtott.
- Kössz - néztem rá Shane-re. - De a bátyám megöl.
- Te vagy az intézetes csaj, ugye? Beszéltek róla, hogy jön egy ide. Nem örülnek neked.
- Nem érdekel. De igen, én vagyok.
- Shane Atkins - nyújtott kezet. Tétován elfogadtam.
- Cassie Cruel. A rendőrfőnök fia vagy, ugye?
- Igen. Hogy találtad el? - nézett csodálkozva. Elnevettem magam.
- Egyetlen tinédzsernek sem hinné el egy rendőr, hogy azt kamuzza egy füves cigiről, hogy nem az, ami.
- Jó meglátás. Na, elszívjuk, míg hazakísérlek? - kérdezte, én pedig bólintottam. Így is tettünk, majd a házunk előtt még kicsit néztük egymást.
- Szép lány vagy, de süt rólad, hogy nem vagy épp egyszerű eset. Kíváncsi vagyok, mit fognak hozzád szólni - mondta tűnődve.
- Helyes pasi vagy, de nem értem, hogy tudhat egyetlen lány is úgy tekinteni rád, mint egy dugási opcióra - vigyorogtam. Felnevetett.
- Tetszik a humorod. Add meg a számod! - kérte, és eleget tettem a kérésnek.
- Na, jó éjt, Shane! - indultam befelé, faképnél hagyva őt. A konyhában pedig az őrjöngő Randy fogadott.
- Hogy a francba tudtál te egyetlen óra alatt zűrbe keveredni? Ezen túl meg ne halljak semmit, hallod, Cass? - nézett rám komoran.
- Angyal leszek.
- Tőlem szívj, amit akarsz, csinálj, amit akarsz, csak ne lássa senki! Oké?
- Oké.
- Jó. Most pedig feküdj le, mert holnap iskolába mész. Muszáj - nyomatékosította mondandóját, mert látta szemeimben a kételkedést. - Anyuéknak megígértem, hogy figyelek rád, ezért már egy hete beírattalak. Holnap reggel nyolcra légy ott, pontosan, mert ha nem, visszaküldelek a Harrisbe! - kacsintott, és fenyegetése érvényét vesztette. Megöleltem, aztán bevettem magam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, borotválkoztam, mindent megtettem, hogy tökéletesen újnak érezzem magam az intézetes silány hónapok után. Francia bugyiba és egy fekete haspólóba bújtam, vizes hajamat kifésültem, fogat mostam, szemöldököt szedtem, miegymás. Ettem Cady finom csirke ragujából, és bezárkóztam új szobámba. Kinyitottam az ablakom, aztán hamutállal az ölemben a párkányra ültem. Örültem, hogy nem emeletes a ház, így bármikor ki tudtam szökni ugrándozás nélkül. Rágyújtottam, és kellemesen hátradőltem a széles párkányon, kifeküdtem. Az esti szellő simogatta az arcomat, a csillagok mintha csak nekem ragyogtak volna. Tudtam, hogy ez a város nem sokára csak az enyém lesz.

***

[zene2]
   A tükörbe nézve tetszettem magamnak. Sötét, feszülő csípőfarmer volt rajtam, meg egy fehér fűző, mely a köldököm vonala fölött kezdődött, és kilátszott alóla fekete melltartóm. A szemeim erősen ki voltak húzva, középhosszú, barna hajam hátradobva, körmeim feketék, mint mindig. A kedvenc bakancsom volt rajtam, és volt egy kevés pirítós is a gyomromban, így komfortosan éreztem magam. Felvettem a bőrdzsekim, magamhoz vettem a táskám, melyben már rezgett a telefonom. Shane a ház előtt várt.
- Hű - nézett rám nagy, kerek szemekkel.
- Jó reggelt, Atkins - mondtam, aztán elindultunk. Szöszi pajtásom végig beszélt, nagyon tetszett ez a tulajdonsága, mert én nem szerettem jártatni a számat. A suli előtt rágyújtottam. Ahogy az lenni szokott, kb. két perc alatt megtalált a baj.
- Shane Atkins! Ó, tényleg te vagy az? Csak mert a telefonodat nem tudod felvenni! - tipegett oda egy tipikus 'main girl'. Fehér vászonnadrágot viselt, fehér magas sarkú cipőcskét, halványkék, mély dekoltázsú blúzt, mely láttatni engedte hófehér melltartójának csipke szegélyét. Hosszú, egyenes, szőke haja volt, a mögötte álló négy lánynak pedig göndör, de amúgy szinte tökéletes másai voltak a kis istennőnek, akinek kilométeres combjai voltak, és világbajnok feneke. Ezt nyugtáztam, aztán megszólaltam.
- Érdekes. Engem ma reggel hívtál, nem? - néztem Shane-re, mialatt kiböktem ezt a csendes mondatot, és sunyin mosolyogtam.
- Nézd, Halley, ne haragudj, de nem értem, miért hívogatsz? - magyarázta a srác a királylánynak, de az csak engem nézett szikrázó szemeivel.
- Ki a fene vagy te itt?
- Én félnék magamtól... - kezdtem sunyi vigyorral, és Shane is elmosolyodott.
- Ő az intézetes lány. Cassie Cruel - mondta Halleynek.
- Kit érdekel, ki ez? Nem kérdezte a véleményét senki. Nem értem, miért szól bele valamibe, ami...
- Hé, drága. Nekem három másodperc alatt feltűnt az, ami neked még mindig nem. Shane-t nem érdekled, és úgy tűnik, eléggé zavarod. Engem pedig a hangod frekvenciája zavar, és a feltűnő tömés a melltartódban. Valamint az, hogy a csicskásaid ugyanolyan kamu Luis Vuitton táskákkal villognak, mint te - mosolyogtam rá. Elértem a célom, a lány sértődötten elfordult és a kis kamu-barbikkal elsétált. Shane elismerően nézett rám.
- Ügyes - mondta, aztán barátságosan átkarolta a vállam, és bevezetett a suliba. Feltűnt, hogy itt is ugyanolyan klikkek vannak az udvaron, mint NY-ban. Épp az élsportoló-különítmény mellett haladtunk el. Egyből tudtam, ki a vezető, mikor megszólított.
- Kislány! Te, a pocivillantós topban! Hogy hívnak? - kiáltott utánam. Shane már indult, hogy lerendezze, de leintettem.
- Miért kellene válaszolnom?
- Mert eszméletlenül szép vagy, babám.
- Hé, súgok valamit, gyere ide - intettem neki kihívóan. Egyből ott termett mellettem, Shane-t ellökve. Lábujjhegyre álltam, széles vállára támasztottam az államat, aztán a fülébe suttogtam. - A babák amott vannak, az ajtónál - mutattam Halley-ékre. - Én nem baba vagyok, hanem egy rémálom. És ha még egyszer hozzáérsz Shane-hez, a te rémálmodat váltom valóra - mondtam, aztán megpaskoltam a vállát, és Shane-t karon fogva tovább sétáltam.
- Ez túl egyszerű - mondtam. - Miért nem szólnak vissza?
- Mert új vagy. Nem tudnak még hova tenni.
- Remélem, ez így is marad.

***

Papírok - pipa. Már az első három órámnak is vége lett. Shane megmutatta, hol tudok rágyújtani, de azt mondta, ő oda nem jöhet ki velem, mert az apja megöli. Kimentem hát, és nekidőltem a kerítésnek. Békésen szívtam a cigimet, de sajnos felfigyeltek rám. Pár fura figura, a legrosszabbak közül valóak. Volt köztük egy nagyon magas, nagyon szőke hajú, nagyon kék szemű figura. Ő tűnt a legveszélyesebbnek. Egyenesen felém sétált.
- Végre egy lány itt, aki belevaló, és dögös is - mondta. Sablon duma.
- Unalmas...
- Parancsolsz?
- Igen, parancsolok, méghozzá azt, hogy kopj le - morogtam. Elvigyorodott.
- Egyre jobb. Eric Venom vagyok - nyújtott kezet. Felnéztem rá. Hm. Nem is rossz pasi.
- Cassie - válaszoltam.
- Abból, hogy Cassie, nem találom meg a házatokat - kacsintott.
- Kegyetlen - morogtam oda neki, aztán eltapostam a csikkemet, és elsétáltam.

Délután, mikor hazaértem, Randy már várt a nappaliban.
- Na, milyen volt a suli?
- Unalmas.